Horváth Tamás & Raul
Horváth Tamás 1992 március 21.- én született Dunaújvárosban. Foglalkozása énekes, dalszerző és zenész kategóriákba sorolható. Nyolc éve tanul gitározni. Először a Megasztárban láttuk később a Csillag születikben ismerhettük meg. Legjobb tulajdonságának azt tartja, hogy mindenkit meg tud nevettetni.
Beléd estem: Mr Missh, Horváth Tamás & Raul
Horváth Tamás (refrén):
Állj, nem gondoltam volna,
Hogy ezt érzem más szemmel nézek rád!
Beléd estem, s tudom támadni fog az egész világ,
De vállalom érted amíg élek hű leszek hozzád,
Érted bármit más nem számít,
Mindig hű leszek hozzád!
Mr.Missh:
Bébi ide nézz, ne hisztizz, bennem bízz,
Te vetted el az eszem hiába van mellettem tíz.
Nézem a telefont, mikor hívsz, semmi vész,
Tudod, hogy a MR MISSH miattad bébi tettre kész!
Soha nem voltam ilyen,
Ösztönösen éltem, mindig hagytam, hogy a vérem vigyen,
De már vége, mert megtaláltam a felem,
Akármi történne vele tuti, hogy itt marad velem!
Nem így terveztem, azt hittem egy kaland lesz, de nem!
Ilyet még nem éreztem, ha nincs mellettem érzem, hogy elvesztem!
És hiába mondanám én azt, hogy nem,
Hiszen tudom, hogy te vagy az egyetlen!
Mellette az eszemet elvesztettem, de nem bánom, hogy megtettem!
Horváth Tamás (refrén):
Állj, nem gondoltam volna,
Hogy ezt érzem más szemmel nézek rád!
Beléd estem, s tudom támadni fog az egész világ,
De vállalom érted amíg élek hű leszek hozzád,
Érted bármit más nem számít,
Mindig hű leszek hozzád!
Raul:
Megdobban a szív, nem jön a levegő, szerelembe estem.
Elhoztam a hírt, megjött a szerető, ez lesz a vesztem!
Ha pattan a rím, pezseg a beat, az neked szól!
A dalban a szív, szerelmet szít, az veled volt!
Mindig kerestelek, nem felejtelek, mindent megteszek neked,
De! Bébi, hogyha szerelemet vallok figyelj rám!
Mert a szívem az mint a szám, rád rímel ám kis babám!
Édes az életem, veled! Érzem, hogy végtelen szeret!
Érzem, de mást is érzek, nyugodt vagyok, de hajt a vérem!
Kérlek, hogy szépen nézz nekem, végem és csak félve képzelem,
Hogyha másra néznél így, felejts el, nem a melleddel, az eszeddel, GONDOLKOZZ EL!
A dalban a szív, szerelmet szít, az veled volt!
Mindig kerestelek, nem felejtelek, mindent megteszek neked,
De! Bébi, hogyha szerelemet vallok figyelj rám!
Mert a szívem az mint a szám, rád rímel ám kis babám!
Édes az életem, veled! Érzem, hogy végtelen szeret!
Érzem, de mást is érzek, nyugodt vagyok, de hajt a vérem!
Kérlek, hogy szépen nézz nekem, végem és csak félve képzelem,
Hogyha másra néznél így, felejts el, nem a melleddel, az eszeddel, GONDOLKOZZ EL!
Horváth Tamás (refrén):
Állj, nem gondoltam volna,
Hogy ezt érzem más szemmel nézek rád!
Beléd estem, s tudom támadni fog az egész világ,
De vállalom érted amíg élek hű leszek hozzád,
Érted bármit más nem számít,
Mindig hű leszek hozzád!
Állj, nem gondoltam volna,
Hogy ezt érzem más szemmel nézek rád!
Beléd estem, s tudom támadni fog az egész világ,
De vállalom érted amíg élek hű leszek hozzád,
Érted bármit más nem számít,
Mindig hű leszek hozzád!
Horváth Tamás:
Hogyha rád gondolok bébi kiakad a mutató, a szívem átadom és az ágyam kiadó,
Izzadjunk együtt, mert tudom, hogy neked is az a jó, a szeretlek legyen az utolsó szó!
Mikor összeforr majd testünk, nekem nem kell többé más,
Mikor farkasszemet nézünk, tudni fogom, hogy kívánsz,
Én megteszem azt bébi, amit meg kell tennem, már réges rég óta benne kéne lennem! (a szívedben!)
Izzadjunk együtt, mert tudom, hogy neked is az a jó, a szeretlek legyen az utolsó szó!
Mikor összeforr majd testünk, nekem nem kell többé más,
Mikor farkasszemet nézünk, tudni fogom, hogy kívánsz,
Én megteszem azt bébi, amit meg kell tennem, már réges rég óta benne kéne lennem! (a szívedben!)
Horváth Tamás (refrén):
Állj, nem gondoltam volna,
Hogy ezt érzem más szemmel nézek rád!
Beléd estem, s tudom támadni fog az egész világ,
De vállalom érted amíg élek hű leszek hozzád,
Érted bármit más nem számít,
Mindig hű leszek hozzád!
Horváth Tamás (refrén):
Állj, nem gondoltam volna,
Hogy ezt érzem más szemmel nézek rád!
Beléd estem, s tudom támadni fog az egész világ,
De vállalom érted amíg élek hű leszek hozzád,
Érted bármit más nem számít,
Mindig hű leszek hozzád!
Őszinte vallomás: Deniz, Horváth Tamás & Raul
Horváth Tamás (refrén):
Éjjel felriadok;
Mindig körbe nézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss.
Én mindent megtettem;
De te feladtad és én egyedül lettem.
Mindig körbe nézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss.
Én mindent megtettem;
De te feladtad és én egyedül lettem.
Raul:
Tudod, sokszor a zenébe zárkózom el;
De van pár támaszom így hogy adnám fel?
Nem lehetek negatív;
De sokszor elfeledem az agy vezet nem a szív.
A jó modort eltemetik halkan;
A szülőt a gyerek neveli lassan.
Mondd hol a tisztelet aziránt;
Ki felnevelt téged és a jó fele taszigált?
Rossz napokon az édesanyám szeretete;
Többet ér, mint a világ összes keresete.
Az apám a példaképem,
Majd megköszönöm egyszer, hogyha célba értem.
Ismerek embert kinek nincs már anyja;
Kitartást barátom és higgy magadba.
Mindig kell a hovatartozás;
Ezek mi vagyunk, egy őszinte vallomás.
De van pár támaszom így hogy adnám fel?
Nem lehetek negatív;
De sokszor elfeledem az agy vezet nem a szív.
A jó modort eltemetik halkan;
A szülőt a gyerek neveli lassan.
Mondd hol a tisztelet aziránt;
Ki felnevelt téged és a jó fele taszigált?
Rossz napokon az édesanyám szeretete;
Többet ér, mint a világ összes keresete.
Az apám a példaképem,
Majd megköszönöm egyszer, hogyha célba értem.
Ismerek embert kinek nincs már anyja;
Kitartást barátom és higgy magadba.
Mindig kell a hovatartozás;
Ezek mi vagyunk, egy őszinte vallomás.
Horváth Tamás (refrén):
Éjjel felriadok;
Mindig körbe nézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss.
Én mindent megtettem;
De te feladtad és én egyedül lettem.
Mindig körbe nézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss.
Én mindent megtettem;
De te feladtad és én egyedül lettem.
Horváth Tamás (refrén):
Éjjel felriadok;
Mindig körbe nézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss.
Én mindent megtettem;
De te feladtad és én egyedül lettem.
Mindig körbe nézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss.
Én mindent megtettem;
De te feladtad és én egyedül lettem.
Deniz:
De jó helyre születtél, légy mindig hálás;
Mert van ahova nem jut csak balhé meg válás.
Nekem áldás, másnak meg átok a család,
Mert várod a csodát, de ma sem kapsz este vacsorát.
Van ahol a pokol már gyerekként folyton a sarkadba lohol;
Nem fair az élet, hogy veszi be a gyomor.
Van akinek nyomor jut;
Más meg iphone - nal nyomul.
Én is lent lógtam a téren, meg lógtam a suliból;
Részegen mentem haza minden buliból.
Nem tudtam mit szabad mit nem;
Mégis valamire vittem.
Hidd el mindig lesznek, akik alád tesznek;
Az életet csak fogd fel egy tesztnek.
Amin ha átmész minden sikerül;
Nézd ahogy a madár a fészkéből kirepül.
Mert van ahova nem jut csak balhé meg válás.
Nekem áldás, másnak meg átok a család,
Mert várod a csodát, de ma sem kapsz este vacsorát.
Van ahol a pokol már gyerekként folyton a sarkadba lohol;
Nem fair az élet, hogy veszi be a gyomor.
Van akinek nyomor jut;
Más meg iphone - nal nyomul.
Én is lent lógtam a téren, meg lógtam a suliból;
Részegen mentem haza minden buliból.
Nem tudtam mit szabad mit nem;
Mégis valamire vittem.
Hidd el mindig lesznek, akik alád tesznek;
Az életet csak fogd fel egy tesztnek.
Amin ha átmész minden sikerül;
Nézd ahogy a madár a fészkéből kirepül.
Horváth Tamás (refrén):
Éjjel felriadok;
Mindig körbe nézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss.
Én mindent megtettem;
De te feladtad és én egyedül lettem.
Mindig körbe nézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss.
Én mindent megtettem;
De te feladtad és én egyedül lettem.
Horváth Tamás (refrén):
Éjjel felriadok;
Mindig körbe nézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss.
Én mindent megtettem;
De te feladtad és én egyedül lettem.
Mindig körbe nézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél.
De látjuk majd egymást;
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss.
Én mindent megtettem;
De te feladtad és én egyedül lettem.
Emlékszem még júliusra
Emlékszem még júliusra,
Emlészem minden kimondott szóra,
Nehéz volt minden percünk,
De nem bánom, hogy megtettük,
Mert rád találtam, már itt vagy velem,
Bújj hozzám, fogjad a kezem.
Életem végén is ott leszek veled
Ölelni foglak s nézem a szemed!
~Music~
Egy bolond voltam a sok közül,
Mikor először találkoztunk.
Párban éltünk mindketten,
A kalitkánkban jól elvoltunk.
Valahol éreztük, hogy ez egy hamis világ,
amit jól felépitettünk.
Tápláltuk a hazugságot,
az meg simán gyökeret növesztett bennünk.
Aztán jött a megismerés, és a felismerés:
szerelmesek lettünk.
Nem érdekelt semmi, veled akartam lenni,
mindig-mindig együtt.
Itt vagyunk te meg én, közös életünk elején,
két bolond a világ ellen,
Pont ettől szép az egész, hogy nem kell másnak lennem...
Emlékszem még júliusra,
Emlészem minden kimondott szóra,
Nehéz volt minden percünk,
De nem bánom, hogy megtettük,
Mert rád találtam, már itt vagy velem,
Bújj hozzám, fogjad a kezem.
Életem végén is ott leszek veled
Ölelni foglak s nézem a szemed!
Ölelni foglak s nézem a szemed,
boldogan leélem az életemet veled,
Tudom, hogy te vagy az a lány, aki megért,
Köszönöm a hitet, hálás vagyok mindenért.
Hidd el megéri mellettem lenni.
Nincsen más dolgod, csak igazán szeretni
Engem...
Nem tudnám elképzelni az életet mással,
Nincs még egy ember, aki engem így bevállal.
Totál bolond vagyok sok zűrös helyzettel,
Bár te sem vagy egy egyszerű rendszer, baby (ú baby),
Két bolond a világ ellen,
Pont ettől szép az egész, hogy nem kell másnak lennem.
Emlékszem még júliusra,
Emlészem minden kimondott szóra,
Nehéz volt minden percünk,
De nem bánom, hogy megtettük,
Mert rád találtam, már itt vagy velem,
Bújj hozzám, fogjad a kezem.
Életem végén is ott leszek veled
Ölelni foglak s nézem a szemed!
Emlékszem még júliusra,
Emlészem minden kimondott szóra,
Nehéz volt minden percünk,
De nem bánom, hogy megtettük,
Mert rád találtam, már itt vagy velem,
Bújj hozzám, fogjad a kezem.
Életem végén is ott leszek veled
Ölelni foglak s nézem a szemed!
Emlékszem még júliusra...
Két bolond a világ elllen...
Pont ettől szép az egész, hogy nem kell másnak lennem.